Börze Törvény
avagy
Hogyan nyertem bennfentes információval?

A rendszerforduló után nem sokkal megalakult Hardy Ilona vezetésével a magyar, vagy inkább csak a budapesti tőzsde. Én, mint barátaim viccelődtek: ügyvédek közt a legjobb tőzsdecápa, tőzsdézők közt a legjobb ügyvéd voltam, pusztán azért, mert apám nyomdokain haladva nagyon érdekeltek a közgazdasági folyamatok. No meg, persze, az úttörők előnyét kihasználva szerettem a még alakuló, azaz változó intézmények zavaros vizein hajózni, és extra élményeket és profitot bezsebelni – olykor csak előbbit.

Engem akkor a jogszabályoknál jobban érdekeltek a gazdasági törvények. Rendszeres olvasója voltam a napi gazdasági újságoknak és a Figyelő heti újságnak. Ez utóbbi fórum által szervezett konferenciákra, klubokba – ha csak tehettem – eljártam.

Ekkor ismertem meg olyan klasszikus közgazdasági intézményeket, mint a lombard hitel, a faktorálás és például a csődeljárás. Hamar megtapasztaltam, hogy nálunk e kategóriákat egész másként alkalmazzák; olykor teljesen diszfunkcionálisan működnek. Az egyik klubesten én is hozzászóltam a vitához, állítva, hogy nálunk a csődvédelmet egyáltalán nem használják reorganizációs programokra. Nálunk a csőd spontán privatizációval vagy felszámolással azonos.

Akkoriban, 1994-ben viszonylag sok pénz folyt át a kezemen, és a letéti számlán bekövetkező inflálódás helyett inkább próbáltam a tőzsdén megforgatni azokat. Az év tavaszán úgy döntöttem, hogy a Budapest Bank részvényével megpróbálok hasznot hajtani. Előtte több brókernál is tájékozódtam, de nem volt egyértelmű a válaszuk, ezért felkerestem az akkor nagyon jó nevű Lupis Józsefet a Váci utcai irodájában. Pont két nappal a letartóztatása előtt. Sikerült vele személyesen beszélnem, s ő kockázatvállalást puhatoló kérdésemre a „ne szarozzon" tömör, de megnyugtató választ adta.

Ekkor megvettem 44 %-on a Budapest Bank részvényét. Attól kezdve minden nap ellenőriztem árfolyamát, no meg a gazdasági környezetet. Egyik klubest alkalmával magával a bank elnök-vezérigazgatójával, Bokros Lajossal konzultáltam a részvényem várható osztalékáról és sorsáról a svédasztalnál fogyasztott saláta degusztálása közben. Ő megnyugtatott, hogy a májusi választások biztos MSZP győzelmet hoznak, és akkor belterjes módon privatizálható lesz a bank. Garantált és biztos siker. Nagyon erős bizalommal vártam hasznom növekedését.

Aztán egyszer csak valami váratlan és logikusan megmagyarázhatatlan szorongás lett úrrá rajtam. Akkor már több részvényem is volt, és lassan kezdtem rájönni, hogy a posztmodern tőzsdék árfolyama nemcsak, illetve alig függ a cég valós teljesítményétől. Inkább valamilyen virtuális „törvény” szabályozza azt. Mostanra eljutottam odáig, hogy nyílt levelet írnék a stockholmi Nobel Bizottsághoz – biggyesszék a közgazdasági díj elé a megtisztelő „kreatív” jelzőt.

(2008)