---> Dudás Gyula fotói, írásai

 

 

Szent Bálint és az unokánk

Az unokánk születésnapja egybeesik Szent Bálint (Valentin vagy Valentinus) napjával, aki a szerelmesek védőszentje. A lány az idén lett tizennyolc éves. Szinte hihetetlen.

Tegnapelőtt még kenguruban a mellkasomon sétáltunk le vele Beátával a Dunapartra, ahol azt hitték, hogy a mi babánk; aztán plédben hintáztatva pinkeztünk vele, mondókázva, hogy „Pink, Pink, pöttöm Pink, te vagy az a pöttöm Pink”, s ezt nagyon élvezte; ennél is jobban szeretett hintázni a diófán, különösen akkor, ha jól meg is pörgettük; amikor az utcában bicikliztünk, a babaülésben ülve ismételgette: „Biciklizni jó dolog!”

Tegnap délelőtt a kertben rohangált körbe-körbe és marokkal tépte a tulipán ágyás virágait; csilingelő gyermeki nevetéssel szánkózott télen; meséket átélő izgalommal kereste velünk a geoládákat az erdőkben.

Tegnap délután mindig korábban kelt a suliba menetelhez, és előtte még átjött hozzánk a táskájával együtt, és bebújt az ágyunkba egy kis mesélésre, beszélgetésre, hangolódásra, töltekezésre, nevetgélésre, majd Beáta megfésülte, szép hosszú haját hátul varkocsba fonta s útnak indítottuk; apjának köszönhetően korán megszerette a szakácsmesterséget, tökéletes cipókat sütött egymaga már tízéves korában, nem röstellve hajnalban felkelni ezért, igen ízletes komplett ételeket készített és készít a mai napig, és mindig mindegyikből kapunk kóstolót.

Tegnap este állhatatos elkötelezettséggel írta és írta a kitalált meséit, történeteit, s átjárt hozzánk elbeszélni azokat meg amiket éppen akkor improvizált, és szüntelenül rajzolt, festett, illusztrált és mesélt.

Ma pedig már tizennyolc éves. Számomra ez tényleg hihetetlen. Megkérdeztem, mit kér a születésnapjára, milyen ajándéknak örülne tőlem. Nem kér ajándékot, és pénzt sem, mondta. Annak örülne, ha együtt sütnénk „rittyentett” tésztát, ahogy azt ő elnevezte. Felírta a hozzávalókat, amiket nekem kellett beszereznem. És eljött a nap, amikor ő volt a séf, én pedig a keze alá dolgoztam mint egy kukta. És az étel ínyenceknek valóan ízletesre sikerült, miközben az unokám megtanította nekem az elkészítését. Emlékezetes, minőségi időt töltöttünk együtt.

Azért nem mondtam le a hagyományos ajándékozásról. Azt találtam ki, hogy kuponokat gyártok a számára. Apám nagy szokása volt, hogy bónt adott az ünnepeltnek konkrét felhasználásra. Így cselekedtem én is. Nyomtattam neki öt mozikupont, mert tudom, hogy szeret moziba járni. Nyomtattam neki egy cukrászdába szólót is velünk, a nagyszüleivel érvényeset. Végül kapott egyet vásárfia vásárlására is a váci bolhapiacon, mert tudjuk, hogy nagyon kedveli az ilyen bolházást.

Mindig üdítő számunkra, amikor átjön és elmeséli a véleményét a világról – az élményeit tanárokról, diákokról, és mindarról, amivel foglalkozik. Bepillantást enged a világába. Neki köszönhetjük, mert ő kezdeményezte, hogy hétvégenként egy este rendszeresen általa hozott filmeket nézünk együtt. Bízunk benne, hogy ezek a meghitt együttlétek vele még sokáig nem maradnak el.

 

 

 

EMLÉKKÉPEIM

 

PRÓZA











 

ÚTI  KALANDOK









 

                     

 Kapcsolat

 

© Artlett Stúdió 2024