|
Szozopol 34 év múltán
Közhelyes, hogy a bűnelkövető késztetést érez arra, hogy visszanézzen a bűncselekmény színhelyére. De olyan ember is van, aki bizonyos helyekre nosztalgiából vágyik vissza, mert ott olyan pozitív élmények érték,
amelyeket fel akar idézni, újra át akar élni. Nekünk Beátával több ilyen kedvenc helyünk is van, idehaza is meg külföldön is, de most csak kettőről fogok írni.
1.
Szozopol örökre a szívünk csücske marad. Harmincnégy év után, amikor én már friss nyugdíjas voltam, egy egész hónapos bulgáriai körutazás keretében visszamentünk oda, és tíz napot töltöttünk kedvenc városunkban a nyárvégi könnyűzenei
fesztivál idején. Hosszú sétáink során régi lábnyomainkat kerestük.
A kikötőnél a sétány teljes hosszában éttermek, fagyizók voltak továbbra is, de az emlékeinkhez képest átépültek, korszerűsödtek, vagyis megváltoztak. Ennek ellenére be tudtuk azonosítani azt a helyet, ahol Beáta várakozott a csomagokkal, amíg én szállást
kerestem.
Nagyon fontos volt, hogy megtaláljuk a lodzsánkat is. Kétszer is körbejártuk az óvárost, a régi utcácskák szövevényét, mire ráleltünk a helyszínre. Azért volt nehéz megtalálni, mert a lodzsát beépítették, befalazták. Bizonyára
a lakás fejlesztése, bővítése ezt kívánta meg a későbbi tulajdonostól. Mindenesetre sikerült pontosan azonosítanunk a ház sarkában volt lodzsánk hűlt helyét. Az arra sétálók bizonyára csodálkozhattak azon, ahogy mi ott álltunk a sarokháznál a kis kereszteződésben, és az érdektelen, erkélytelen és ablaktalan első emelet falát
bámuljuk. Nem tudhatták, hogy azon a falon mi épp egy régi film vetítését nézzük.
Strandolni ezúttal a szuper Harmani Beachre jártunk, ahová rövid sétával le lehetett jutni a szállodánktól. Természetesen nem feledkeztünk meg az egykor volt nudista strandról sem a nagy öbölben. Oda is elzarándokoltunk, csakhogy harmincnégy évvel később már nem bárkával,
nem gyalogosan, hanem kocsival tettük meg azt a jó néhány kilométert. Azon a régi nomád strandon azonban mára megszűnt a nudizmus, ahogyan a dűnék nomádsága is. Számos étterem, kávézó épült a hosszan elterülő tengeri fövenyen. Az emlékezetes egykori lóharapás színhelye felé vezető sétányt, amely emlékeink szerint a stranddal
szemben volt annak idején – nem találtuk.
2.
Esküvőnk évében nem tudtunk elutazni nászútra. De két év múlva, 1986-ban bepótoltuk. Jugoszláviába indultunk vonaton, hajón és buszon. A számtalan szép hely és élmény közül most a Krk szigeti Malinskát emelem ki, ott is a Haludovo Palace Hotelbeli táncparketten
lejtett táncunkat.
Egyik este, szépen öltözve, elindultunk egy hosszabb korzózásra a part mentén. Egyszer csak nagyon kellemes esztrád zene ütötte meg a fülünket. Tovább haladva és közeledve a zene forrásához, egy nagy szállodát láttunk, az előkelő Haludovo Palace Hotelt. Nyitott teraszán
zenekar játszott, a szálló vendégei az asztaloknál ültek vagy középen táncoltak. Megálltunk, hogy hallgassuk a zenét, s távolról nézzük a látványt. Egyikünk hirtelen előállt az ötlettel: lógjunk be, táncoljunk mi is. Szép lassan, méltóságteljesen vonultunk fel a bejárathoz, mintha mi is a szálló vendégei lennénk,
akik épp visszatérnek a promenádjukról. Ott jobbra fordulva a táncterasz felé vettük az irányt. Jót táncoltunk aznap este, remek volt a hangulatunk, boldogok voltunk és vagányak.
Huszonhét év elteltével Beátával újra felkerestük Malinskát. Elsétáltunk az egykori táncos esténk színhelyét is megnézni, hogy felidézzük azokat a boldog időket. Azonban szomorúság telepedett ránk, csalódnunk kellett. A hotel nemhogy palace nem volt már,
de szálloda sem. Az épületnek csak a vasbeton csontváza maradt meg üresen – egy merő „csernobili” pusztulat volt az egész, a körülötte elburjánzott növényzettel, bokrokkal. A halljába csak benéztünk, nem volt csalogató látvány: hajléktalanok tanyájának nyomait fedeztük fel, az épület tetején pedig két sötét figura álldogált.
Kívülről körbejártuk az épületet, amennyire lehetett. Örömünkre megtaláltuk a táncplaccot is, illetve azt, ami megmaradt belőle. Átöleltem Beátát, és táncoltunk egy lassút bensőnk muzsikájára a még megmaradt márványlapokon. Ekkor átéltünk egy romantikus pillanatot.

|